A menhelyi kutyák már legalább egyszer csalódtak

A menhelyi kutyák már legalább egyszer csalódtak

2. évad #19

Óvári András szerint az emberek nincsenek tisztában azzal, mivel is jár egy kutya, és ez a menhelyi kutyák kapcsán különösen igaz. „A legtöbben kész kutyát szeretnének: legyen szobatiszta, ne ugasson, menjen szépen pórázon, szeresse a gyerekeket, vagy esetleg a macskákat.” Ahogyan az adás vendége fogalmaz: az embereknek elsősorban elvárásaik vannak a kutyákkal szemben, és nem kötelezettségérzetük.

Az állatokat mentő civil szervezetek többségének azonban, ahogyan a Vigyél Haza Alapítványnak is, a mentvények biztos jövője, jóléte a legfontosabb. „Nem egyszer megkapjuk egy-egy sértődött jelölttől, hogy >inkább a menhelyen kuksoljon évekig az a kutya, minthogy nekem odaadnák<!? Mi meg azt mondjuk, hogy egy kutyát 15 évre adunk örökbe. Inkább legyen még egy-két hónapig nálunk. Pedig mi akkor tudunk egy másik kutyát megmenteni, ha egyet örökbe adunk, és annak a helyére máris jöhet egy másik.”

„A hozzánk kerülő kutyák már legalább egyszer csalódtak. Legalább egyszer kidobták őket, az utcán kószáltak, vagy meghalt a tulajdonosuk. A mi dolgunk, hogy megtanítsuk ezeket az állatokat újra bízni az emberekben…hogy meggyőződjünk arról, hogy jó helyre kerülnek. Mi csak családtagnak adunk örökbe.”

Az adásban beszélünk arról, hogy

  • milyen feltételekkel fogadható örökbe kutya, cica a Vigyél Haza Alapítványtól és vannak-e kizáró okok,
  • miért csak ivartalanított állatot adnak örökbe
  • mi mindent érdemes mérlegelnie az örökbe fogadás – de ugyanígy a vásárlás előtt – a leendő gazdinak,
  • milyen költségekkel kell kalkulálni az évek során (az állattartás drága dolog!).

Meg arról is, hogyan látja a helyzetet Óvári András, aki szerint nincs mit szépíteni rajta: a kutyások társadalma egyre inkább kettészakad napjaink Magyarországán. A felelős állatbarátok a kutyát társként tartják, de sokak számára a kutya még mindig egy lecserélhető, eldobható valami. Ez is az oka annak, hogy a nagyvárosokon kívül még mindig rengeteg oltatlan, mikrochip nélküli kóbor kutya van, veszélyeztetve az embereket. Erre és ezzel együtt a menhelyek túlzsúfoltságára az igazi megoldást egy határozott ivartalanítási kampány jelentene. Csak azzal lehetne megszüntetni azt az áldatlan állapotot, hogy annyi kutya születik, amennyit már lehetetlen gazdásítani. A menhelyi kutyák közül nagyon sok élete végéig nem gazdásodik már.

Főleg, hogy közben a Vigyél Haza Alapítványhoz érkező négy hívásból majdnem három nem arról szól, hogy elvinnének, hanem ellenkezőleg, leadnának egy állatot.  Vagy lecserélnék egy fiatalabbra. Esetleg két kisebbet bevinne és elvinne egy nagyobbért cserébe. „Gyakran kerülünk érzelmi zsarolásba, hogy >ha most maguk nem viszik el rögtön a kutyát, akkor kidobom, elaltatom, vízbe fojtom<…. Sajnos, egy egyre gyakoribb jelenség, hogy az emberek úgy gondolják, hogy a problémáikat valaki másnak kell megoldania.” – meséli Óvári András.

Hallgass ide, ha te felelős döntést akarsz hozni egy másik életről, és szeretnéd magadból kihozni a legjobb leendő gazdit!

Készülj tudatosan az új kutya érkezésére!

Készülj tudatosan az új kutya érkezésére!

1. évad #26

Ebben segít a hallgatóknak ebben az epizódban a MancsMentor, vagyis Sz. Látó Judit, rehabilitációs kutyakiképző és kutya-gazdi mentál tréner.

Így lesz az új kutya igazi társad!

Az új kutya érkezésére egészen a nulladik ponttól fel kell készülni. Tehát onnan, hogy átgondoljuk: biztosan tudunk-e majd eleget foglalkozni egy kutyussal, és ha igen, milyen fajtájú, habitusú négylábú lenne a legideálisabb társunk.

Az átgondolt fajtaválasztás azért sem kerülhető meg, mert egészen biztosan nem jó út, ha valaki csak azért dönten egy-egy fajta mellett, mert az valamiért éppen nagyon népszerű.

Új kutya vásárlása vagy örökbefogadása előtt sok mindent érdemes átgondolni. Ahelyett, hogy amikor hirtelen meglátunk egy cuki kutyát, mondjuk egy közösségi oldalon, azonnal érte megyünk, és hazavisszük.

Fel kell tennünk és őszintén megválaszolnunk magunknak olyan kényes kérdéseket is, mint például azt, hogy az aktuális pénzügyi és élethelyzetünk valóban megengedi-e, hogy legyen egy kutyánk.

A tudatosság a felelős állattartás alapja. Nemcsak a mi életünk fog ugyanis megváltozni az új kutya érkezésével, de az övé is. A döntés pedig remélhetőleg hosszú évekre szól majd.

Az adás vendégével, Sz. Látó Judittal beszélgetünk a divatkutyázás buktatóiról és az örökbefogadás szépségeiről, illetve nehézségeiről is.

A Petcast mai vendége arra biztat mindenkit, aki kutyát szeretne venni vagy örökbe fogadni, hogy keressen egy jó szakembert! Az ő segítségével úgy készülhet a kutyás életre, hogy azzal sok-sok későbbi problémától, bosszúságtól megkímélheti magát és négylábú társát is.

Az örökbefogadás szóljon örökre!

Az örökbefogadás szóljon örökre!

1. évad #15

Nem mindenki való kutyagazdinak, és örökbe fogadni sem kell mindenkinek. Ez az egyik fő üzenete annak a beszélgetésnek, amelynek fő témája az örökbefogadás.

Vendégeim: Németh Réka, az Eszkuláp Állatvédő Egyesület alapító elnöke és Erdős István kutyatréner, a KutyaRehab jótékonysági szervezet alapítója.

Örökbefogadás: tegyél jót jól

Az internet korában az állatszeretőket naponta bombázzák az algoritmusok örökbe fogadható kutyák (és cicák) fotóival, vagy segélykérésekkel, hogy altatás vár egy állatra, ha nem találnak neki mielőbb gazdát. Érthető, ha valakinek megesik a szíve egy-egy szerencsétlen sorsú állat láttán. De az adásból kiderül:  sem a kutyának, cicának, sem a leendő gazdának nem jó, ha az örökbefogadásról kizárólag érzelmi alapon születik döntés. Kiderül, hogy a felelős állattartás ott kezdődik, hogy egyáltalán tisztában vagyunk azzal, hogy egy állat hosszú évekre szóló komoly elköteleződés.

A Petcast mai adásában az impulzív elhatározások következményeiről, a menhelyekre visszavitt „hálátlan”, vagy csak „engedetlen”, „rossz”, „kezelhetetlen” kutyákról is beszélgetünk.

Szó lesz a rezsi- és divatkutyákról, az állatokkal szembeni irreális elvárásainkról és arról, miért megoldhatatlan feladat örökbe adni minden kutyát akkor, amikor sokkal több állat kerül be a menhelyekre és a gyepmesteri telepekre, mint amennyit jelen körülmények között magukhoz vennének az emberek.